Mire elég Európa legjobbja - Budapest-Isztambul-Delhi

ÍGY REPÜLTÖK TI – légitársaságok górcső alatt
Turkish Airlines összehasonlítás – Boeing 737 és Airbus A330

Áprilisi utunkra külföldi partnerünk foglalt helyet, így átbogarászva a Delhibe szóló lehetőségeket a második legkedvezőbb árfekvést választottuk és a Turkish Airlines mellett tettük le a voksunkat, így újabb társaságot nézhettünk meg belülről.

Nagyon komoly fejlődésen van túl a cég, mely felvette a kesztyűt és minden téren konkurenciát kíván állítani a feneketlen financiális lehetőségekkel bíró közel-keleti nagyoknak. Ma már 235 nemzetközi célállomásra repülnek, ami jelen pillanatban több mint amit bármely más cég elmondhat magáról.

A közelmúlt politikai és biztonsági eseményei nem kedveznek a beutaztatás számára, komoly visszaesést regisztrálnak Oroszországból, Európából ás Ázsiából, ellenben ezt a mínuszt látszólag ellensúlyozni tudja a tranzitforgalom. Ezt tűnik visszaigazolni a tény, hogy 2015-ben rekorderedménnyel zártak, amiben természetesen nagy szerepe van a mélyre zuhant olajárnak is. S míg a közvetlen versenytársakat figyelik mind árazásban, mind hálózat-építésben, menetrendi szerkesztésben szép lassan Európa élére tornázták magukat, melyet az elmúlt évek díjesői jeleznek: a Skytrax szerint a Qatar, a Singapore Airlines és a Cathay Pacific után világviszonylatban a negyedikek. Az ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a kényelmi rangsorban sem a turista, sem a business üléseik nincsenek az első tízben. Nekünk úgy maradtak meg korábbról, mint akiknél a legjobb ízű ételekkel találkoztunk, ezt az emléket reméltük felfrissíteni.

Foglalásunkat jó fél évvel az utazás előtt készíttettük, majd az összehasonlító árakat januárban vizsgáltuk részletesen. Delhi minden utaztató számára fontos állomás, így van mit áttekinteni, amikor választ az ember. Az Etihad kínálta, bár két átszállással (Rómán és Abu Dhabin keresztül) a legbarátságosabb árat, 135.000 Ft magasságában, az Air Berlin hasonló megkötésekkel és a Jet Airways járatával 145.000 Ft. Az Emirates 157.000-nél szállt be a játékba, ám a 6 óra várakozás sokakat elriaszthat (B777-es géppel). A Lufthansa 161.000 Ft-os árában már A380-as élmény is szerepel Frankfurton keresztül. A vizsgált időpontra az Aeroflot 166.000-ért kínált jegyet, de valójában náluk találtuk a legjobb árat, ha rugalmasan kerestünk. A Swiss Airlines 181.000 Ft, az Air France 195-ért volt elérhető, utóbbi előnye, hogy még az utazás napjának estéjén megérkezik, ellentétben a többi ajánlattal, melyek rendszerint hajnali leszállást jelentenek. A Qatart 239.000 Ft körül láttuk, ami irreális abban a tekintetben, hogy más időpontra már 140.000 körül is áraznak – ebből látszik, mennyire megéri időben jegyet venni és nem engedni, hogy beteljenek a kedvező foglalási osztályok. Igaz ez a Turkish-re is, két hónappal indulás előtt már csak 309.000 Ft-ért tudtunk volna arra a gépre foglalni, ahova eredetileg 150.000-ért vettünk jegyet. Későbbi időpontra már 130.000-ért is találtunk helyet.

Prémium economy-ra szokás szerint szűkebb a választási opció, pedig megérheti feljebb menni, hiszen 7-9 órás repült szakaszokról beszélünk. Air France 380.000, Lufthansa egy tízessel több, British Airways 420. A Turkishnél áprilistól kivezették a komfortosztályt, csak nagyobb business és több üléshellyel rendelkező turista foglalható.

Businessre igen szoros harc alakult ki, 460.000 Ft-ért adják a törökök, a svájciak, a Qatar és a Lufthansa is. Etihad 510, Aeroflot 520, KLM 530, Emirates 570, Austrian 610 és British 700.000.

Menetrend tekintetében kiváló a TK ajánlata, 10-11 óra alatt tudja le a távot tranzittal együtt, ehhez hasonlót még a Qatar tud felmutatni, illetve a Lufthansa és a Swiss, de utóbbiak ezt komolyabban is árazzák.

Tehát kezünkben a külföldről kapott foglalás, hogyan tovább? Irány az online funkciók! Kiállítás után sem tudok helyet foglalni, amit nehéz elfogadni, a gép üléskiosztását sem tudom megnézni, hamar elmegy a kedvem az egész oldaltól - partnerünk viszont az irodai foglaló rendszeren be tud ültetni a kért helyre.

BUDAPEST – ISZTAMBUL (13.50 – 16.55)

Szeretjük a kora délutáni indulást, rendkívül kényelmes, nem jár tömegnyomorral. Ami különleges a mostani repüléssel kapcsolatban, hogy a gépnek mindössze egy órája van érkezés után az átfordulásra. Budapesten ráadásul pályalezárás van az egyes kifutó technikai fejlesztése miatt, így 20 perc késéssel parkol le az isztambuli járat, de ez nem okoz gondot, még így is időben indulunk.

A Boeing 737-es beltere vadonatúj, igényes bőrrel gazdagított, viszont a hely össze van nyomva kíméletlenül, a térdem koccra érinti az előttem ülőt.

Nincs 2 óra ez a szakasz, tehát elviselhető, de semmi esetre sem prémium érzet. Media box nincs, nem vesz el helyet a lábtérből, ez pozitívum. Napilap választható, ez mindig kedves gesztus. A járat telítettsége 80% körüli, csupán a középső helyek maradnak üresen.

A szórakoztató menüt bogarászva sok filmet találunk, de a másfél órás menetidő ezekre nem elég. A menürendszer egyébiránt szép, informatív, felkelti az érdeklődést - amit aztán az egyéb elemek lelohasztanak.

Kisméretű fülhallgató jár, ami oly mértékben doboz hangú és zörgő, hogy abszolút alkalmatlan zenehallgatásra, így szórakoztatás valójában van is, meg nincs is. A gép alapzaja egyébként rendben lévő, lehetővé tenné mind a pihenést, mind a kikapcsolódást.

Sima repülés, kulturált menetzaj

Étkezés… hm. Micsoda nosztalgiával gondolunk vissza arra az időre, amikor UEFA-kupa döntőre utaztunk Isztambulba és a felfokozott hangulatban segítségünkre volt a légitársaság – mintha a horvát tengerpart legfinomabb pljeskavicáját kaptuk volna… Nos, ezek az idők már elmúltak, egy ízelten szendvics formájában kapunk fricskát. A csokoládé mousse-ba nem lehet belekötni, kísérő fehér bor terén választhatunk egy katalán és egy török változat között. Itt is jártunk, ezt is megkóstoltuk, ennyi.

Búcsúzóban – így mutat hátulnézetből

Érkezés időben, a három óra átszállás teljesen ideális, még késést is enged, de időben érkezve sem elviselhetetlen – teret ad némi kulináris felfedezésnek az édességboltok standjai között.

ISZTAMBUL – DELHI (19.55 – 04.35)

A beszállításnál furcsa látni, de igen sokan fennakadnak a vízum-rostán - talán ennek is köszönhető, hogy vannak helyek, körülbelül 70%-ban foglalt a kabin.

Hangulatos felszállás

A hosszabb szakaszt már szélestörzsű géppel tesszük meg. A légitársaság március 26-áig a Kenya Airways-től átvett B777-300 gépekkel repült Delhi felé, ami három osztályt kínált. Most viszont egy vadonatúj, két osztályos A330-ast raknak alánk, 2-4-2-es üléskiosztással, ami a kedvencünk a könnyebb ki-beközlekedés illetve párok utaztatása miatt.

Térérzet – széltében jó, de hosszában…

Azonnal szemet szúr az óriási kijelző – ehhez hasonlót csak az Emirates A380-asan láttunk. Így bizony látványosak a játékok, az érintőkijelző erőlködés nélkül működik, nagyon kellemes meglepetés!

Modern, friss, ízléses és működik

A lábhelyről ennek épp az ellenkezője mondható el - bezavar a média box és az üléslábazat, gyakorlatilag ferdén kell ülni a székben, hogy elférjünk. Kilátás terén kisméretű és alacsonyan szerelt ablakra kell számítani (kb. 170 cm-nél komfortos), ez az egyfolyosós gépeken megszokott.

Étkezés tekintetében egy vacsorával kell beérni, reggelit nem kínál az 5 óra 20 perces utazás. (Erről a hiányosságról már írtunk a qatari beszámolónk alkalmával – egy terület, ahol több lehet egy légitársaság, mint a konkurencia – ha él a szándék).

A sáfrányos mártásban kínált csirke közepesen fűszeres, sajnálattal látom, hogy egy kevésbé megosztó ízvilág mellett döntött az élelmezés vezetője - hozzá a zsemle nem előrecsomagolt massza, hanem friss, ropogós, nagyszerű. A fánk-desszert roppant édes, ahogy azt várni lehet, itt nem hazudtolják meg magukat a törökök és hozzák a nemzeti karaktert. A saláta kicsi és személyes meglátásom szerint éhes marad, aki túlzott reményekkel vág bele az étkezésbe.

Én szokás szerint élek a lehetőséggel és kérek a teszthez a másik opcióból is, ami egy indiai fogás. A légikísérő igen szívélyesen segít, tulajdonképpen örül (!), hogy megkóstolom, mijük van és ez nagyon rokonszenves. Hozzá kell tennem, megéri az extra próbálkozás, mert magasan ez a legjobb íz a nap folyamán.

A tartalomhoz talán még a komfortcsomag fotóját érdemes idebiggyeszteni, zoknival, szemtakaróval és füldugóval figyelmes a légitársaság. Érkezés hajnali 4 óra 20 perckor, óramű pontossággal.

Indira Gandhi, hajnalban

DELHI – ISZTAMBUL (06.15 - 10.35)

A Delhiből nyugati irányba induló gépek jelentős része hajnali 1 és 4 között száll fel, nem igaz ez a mi járatunkra, amit én pozitívumként élek meg, mert igenis lehet előtte egy kellemeset pihenni és így nappali járatban van része az utazónak.

Éjszaka már majdnem mindenki útra kelt nyugati irányba előttünk

Itt most van időnk megfigyelni, hogy az Indira Gandhi reptér felölelte a ’Silent Airport Concept’-et, azaz nincsenek hangosbemondón bejelentések, járatinformációk, elvétve hallható egy-egy névre szóló felszólítás, ha valaki nagyon hiányzik egy gép lezárásához. Érdekes, üdítő élmény ez, egészen újszerű nyugalmi hangulatot ajándékoz. Az már egy másik kérdés, hogy ennél váratlanabb nem is történhetne velünk, épp az örökké zsibongó és impulzusoktól túlcsorduló Indiában belefutni egy ilyen diszkrét változtatásba.
Becsekkolásnál, tanulva az idefele járatból, igyekeznék egy longleg ülést elcsípni, de nem járok sikerrel. Mögöttem egy ír csoport várakozik, ami nem ritka, a kedvező feltételek miatt turistacsoportok igen gyakran utaznak a törökökkel – ennek is köszönhető, hogy magas foglalási hatékonysággal üzemelnek a járatok.

Ez a gép is pontosan indul, 15 perc gurulás után már a levegőben is van. Jut idő tovább bogarászni a szolgáltatásokat. Wifi – új gép lévén – már van, ám fizetős.

Váratlan extra, hogy 5 live tv csatorna is szerepel a felhozatalban, a kép éles, de a hang akadozik.

A gyereksarok szép, nem csodálom, ha a kisebbnek nagy élmény lesz a TK-val repülni – igencsak feljött e téren a légitársaság az Emirates-re.

Hangminőségen kéne meg javítani, mert a fülbedugós termék minősége továbbra is borzasztó, de jack-dugós a csatlakozó, tehát lehet saját fejhallgatót hozni!

Az üléstechnika kialakítása forradalmian új: hátradőlt pozíciónál az ülésfelületet előre tolja, így az alsótest előre csúszik, az eredmény, hogy a térdet nincs hova tenni, terpeszben kell szorongani. Öngól, ha valaki az átlagmagasság feletti.

2-4-2 ülés. privát élmény – szűkös, de a miénk

Étkezés terén nem én vagyok ezúttal a legjobb tesztalany, mert India megtette a hatását és kímélő kosztra vagyok ítélve. Mintha ezt kalkulálná a cég, egy sajttál a reggeli, ami kellemes változatosság a sok egyenízű omlett után.

Egy órával később spártai előadásban érkezik egy sajtos szendvics is, de javára írandó, hogy teljesen friss. A sztyuárdesz stílusa sajnos kontrasztot képez a korábbiakkal szemben, ennek még később lesz szerepe, ha nem is meghatározó.

Tovább bogarászva a funkciókat, a gép külső kamera képe előre és lefelé igen gyatra minőségű ezen a szép kijelzőn. Ma már a HD kamerák világát éljük, bizonyára ezen a téren is fejlesztenek majd, megéri, mert így félmegoldás ez a közvetítés.

Ezért jó a nappali járat – gyönyörű vidék

Érkezéskor szembesülünk az első menetrendi problémával, a reptér telítettsége, a nagy forgalom miatt fél óra gurulás következik a reptér átellenes felébe - egészen a szerelőcsarnokokig vándorlunk. Mivel összesen fél órám maradt az átszállásra, kérem az utaskísérőt, tudnak-e szólni a csatlakozó járatra, hogy várjanak meg, de csak a vállukat rángatják a problémára, így marad a futás.

(Zárójelben: láttunk már néhány repteret, de olyan érzésünk támadt, mintha az isztambuli maga lenne az őskáosz. A buszok minden irányba kanyarodnak, egymással szemben állnak meg az utasleadásnál, köztük csomagkocsik szlalomoznak… Delhi belvárosában ez nem volt furcsa, de reptéren ilyet még nem láttunk…)

ISZTAMBUL – BUDAPEST (11.55 – 12.55)

Szerencsére nincsenek áthidalhatatlan távolságok a reptéren belül, így könnyű elérni a csatlakozó járatot. Így, egy órán belül átülve lehet igazán érezni az üléskülönbséget. Az ablak borzasztó piszkos, fotózni így nemigen lehet, de hozzáérni sincs sok kedve az embernek. Nyilván ez a rövid turnaround időknek köszönhető, ilyenkor csak átrohannak a takarító brigádok a gépeken és a leglátványosabb problémákkal van idő foglalkozni.

Ez bizony nem az a gép, amivel idefele jöttünk - bőséges a lábhely, jó 6-7 cm marad az ülésig, pedig nem exit sorról van szó. Ülésrögzítő rendszer sem foglalja a helyet, média box sem.
Egyszerűen érthetetlen, hogy másfél órára tudnak ennyi helyet adni, de 6 és fél órára semennyit… Nem a Turkish az első társaság, ahol azt érezzük: kis gépen, rövid szakaszon nagyobb komfort fogad minket, mint a hosszú járatokon!

Ugyanakkor cserébe el kell fogadni, hogy nem új a gép, mint idefele, ez a kijelzőn, kopott ülésfeliratokon, ablakkarcolásokon érzékelhető, de az új szoftver van felhúzva.

Így az ötödik menet-teszt környékén már kijelenthetjük, egyre több légitársaságnál ezt látjuk - modernebbek a szolgáltatások, főleg a szórakoztató funkciók, cserébe kevesebb komfort, kevesebb hely jár.

A gép derekasan tele, néhány kósza középső ülés tátong csak üresen. 1 óra 40 perc hazafelé az út, a röpke élményhez fast food dukál. Ebédidőben így aztán inkább csak egy tízóraira vállalkozik a cég, saláta csirkemell csíkokkal, tonhalas szendvics és almás suti - utóbbinak nincs se íze, se a tészta állaga nem az igazi, ami az isteni török édességek ismeretében nem egy szép búcsú.

Még érdekesebb az egyenleg - a 8 és fél órás kétszeri repülést sikerül letudni egy valamirevaló meleg étel nélkül. Ez azért egy fájdalmas tapasztalat, mind a konkurencia nem különösebben magasra állított mércéjével, de még inkább a cég egykori saját konyhájával szemben.

A nagy forgalom és a szűk átszállás izgalma ellenére pontos kigurulást, sima repülést és minimális csúszással való érkezést regisztrálunk, így az alapfunkciók kifogástalanok ezen a szakaszon is. És hiába a késéssel fűszerezett, szűk átszállás, még a csomagok is megérkeznek :)

Összegzés:
Vegyes a kép (mint eddig az összes tesztnél). Csalódás, mert az árversenyben feladni látszanak azt a megkülönböztető vonást, amiről nevezetesek voltak. El kell felejteni a Turkisht, mint a gourmand légitársaságot. A gépek tömöttek és az üléssorok nagyrészt összenyomorítottak. Cserébe érkezik az upgrade a szórakoztatáson – nyilván az a felmérés eredménye, hogy erre van elsősorban szüksége az utazóközönségnek. Mi keresünk tovább, ki az, aki hajlandó a repülés old school prémium érzetét megidézni. Addig is, a Turkish-t bátran ajánljuk minden árérzékeny utazónak!

B737 – BUDAPEST - ISZTAMBUL

Komfort: 7/10
Szórakoztatás: 8/10
Étkezés: 6/10
Személyzet: 9/10
Pontosság: 10/10
Árérték: 8/10

A330 – ISZTAMBUL - DELHI

Komfort: 7/10
Szórakoztatás: 9/10
Étkezés: 8/10
Személyzet: 9/10
Pontosság: 10/10
Árérték: 8/10

A330 – DELHI - ISZTAMBUL

Komfort: 7/10
Szórakoztatás: 9/10
Étkezés: 7/10
Személyzet: 5/10
Pontosság: 8/10
Árérték: 8/10

B737 – ISZTAMBUL - BUDAPEST

Komfort: 9/10
Szórakoztatás: 8/10
Étkezés: 7/10
Személyzet: 9/10
Pontosság: 10/10
Árérték: 8/10

Összeredmény:

Turkish Airlines Longhaul Turista osztály: 7,91
Turkish Airlines Shorthaul Turista osztály: 8,25