Ami papíron és a marketinggépezet szerint a legjobb - vajon hogy teljesít a való életben?
ÍGY REPÜLTÖK TI – légitársaságok górcső alatt
Qatar Airways összehasonlítás – Airbus A320 és Boeing 777
Nagy izgalommal készültünk a következő repülésre, ezúttal a világ egyik legtehetősebb és legfelkapottabb légitársaságát választottuk tesztalanynak, a Qatar Airwayst. A magát nem csak az egyik legfiatalabb flotta tulajdonosának valló, de a szolgáltatások terén is sokszoros díjnyertes cég az ultramodern Hamad repülőtérrel közösen kínál vonzó ajánlati csomagot. Így indultunk útnak.
Egy pár szóban az úticélról:
Most Guangzhou felé repültünk, és ha ez a név nem is cseng ismerősen, Kantonként bizonyosan többen be tudják azonosítani ezt a Hongkongtól csak karnyújtásnyira fekvő tájegységet. Nem egy kispályás szereplőről van szó, ez Kína gasztronómiai fővárosa és a Baiyun reptér az ország második legforgalmasabb kikötője a maga közel 60 millió (!) utasával, ezzel világviszonylatban is a 13. (Összehasonlításképpen: Ferihegy most lépte át a 10 milliós éves álomhatárt.)
Foglaláskor szokás szerint megnéztük, mit kínál a konkurencia. Árak tekintetében ismét az Aeroflot céloz a legaljára, turistán már 155.000 Ft-ért letudható ez a 8500 km-es utazás. KLM és Air France China Southern-nel karöltve ugyanez az árkategória, de oda kell figyelni, mert néha egészen meredek menetrendet talál az ember, elviselhetetlen átszálláskori várakozásokkal. Az Air China is befér ebbe a kategóriába, de csak módosított dátummal, és visszafele rossz menetrenddel. A Qatar sem sokkal drágább, de korai foglalás kell a jó ár megszerzéséhez, mi már csak 188.000 Ft körül tudtunk vásárolni, ami még mindig versenyképes. Emirates 190.000, Turkish Airlines 200.000, majd Finnair, Lufthansa (215.000). A British Airways valamiért kanyarban sincs, 250-nél kezdődik, de inkább 300.000 ezen a viszonylaton, pedig agresszívebb árcédulát szoktunk meg tőlük. A Thai Airways és a Singapore Airlines szokás szerint egy más liga, 400 fölött kicsivel.
Prémium economy-ja nincs a Qatarnak, mert kétosztályos kiszerelésben repül. A Turkish 350.000, Air France 430.000, Aeroflot 470.000, British 560.000, Lufthansa 580 ezer magasságában adja az extra komfortot, de még komoly kulináris élmények nélkül –utóbbi árak egy kicsit borsosak.
Business-en Air China 445.000-tel nyitja a sort (módosított időpontban), a Qatar pont egy 100-assal több, Aeroflot 580.000, KLM 630.000, Air France 650.000 (megint figyelni kell, a hosszú szakasz francia gép-e vagy code-share kínai), Lufthansa 730.000, Turkish 740.000, Emirates 755.000, Thai és Singapore 1,2 milliótól.
Röviden tehát, a Qatar komolyan veszi az árversenyt (ezt más viszonylatain is láttuk).
A jegyvásárlás után, egy hónappal a tényleges repülés előtt már lehet helyet foglalni online és a speciális étkezési igényeket is le lehet adni, ellenben a longleg üléseket nem kínálja fel a rendszer, mint ahogy az első és az utolsó 3-4 sor is blokkolva van.
Ezeket megcsípni leginkább a reptéri becsekkolásnál lehet. Valami trükk van a rendszerben, mert mi azt láttuk az irodában, hogy szinte tele a budapesti járat, ehhez képest a ferihegyi jegykezelésnél szembesültem vele, hogy körülbelül 70%-os telítettséggel indul a gép.
Nagyon kényelmes indulási időpont
BUDAPEST-DOHA (A320, 12.15 – 19.30)
Egy dilemma foglalkoztatott a budapesti szakasszal kapcsolatosan. A Dohába való 3750 km-es repülés 5 órát vesz igénybe (kisgép, alacsonyabb végsebességgel), ez már nem nevezhető rövidtávnak, és nem is illik hozzá egy szűkös egyfolyosós gép. Ilyen tekintetben az Emirates jóval elegánsabb, ott azonban tavaly az Airbus 330-as kicsit lepusztult volta ébresztett bennünk vegyes érzéseket.
Hangulat és térérzet felszálláskor
Egész szellős... ha épp nincs tele
A helyfoglalásnál hosszúlábas helyet kérek. Ennek a veszélyeiről a China Airlines tesztünkben írtunk, ám az Airbus 320-ason más a helyzet, mert itt nem kitüremkedő ajtó mellé kell behuppanni. A valóságban a 14-es és a 15-ös sor a szélestörzsű gépeket meghazudtoló kényelmet kínál, már-már prémium economy lábhellyel (természetesen itt is akadály a média box, de keskenyebb az átlagnál), a karfán való könyökléssel sem a mellettem ülő oldalába fúrok.
193 cm-hez ilyen lábhely? Igen ritka!
Ez a része nagyon rendben van
Az ülés kárpitja friss, a konzolok, műanyagpanelek sértetlenek, valóban, az egész gépen érezni, hogy nem a végét járó példányokból küldtek egyet egy sokadlagos állomásra.
Friss és ropogós
A képernyő kijelzője éles és nappali fény mellett is élvezetes, ám érintésre igen makacs, tíz próbálkozásból egyszer, ha reagál.
Menürendszer
A Szoba – egy film, amit meg kell nézni!
Külcsínre jó
A filmkínálat közepes lehetőségeket rejt, 15 premier mozi mellett a klasszikusok közül is lehet csipegetni. Az új filmeknél örömmel láttam, hogy egy-két esetben angol felirat is választható, így ha a menetzaj túlzott, ez a szövegértést segíti. A fülhallgató ugyanakkor nagyon olcsó megoldás, bántóan újracsomagolt, szakadt textíliával, beleragadt hajszállal, nem sok kedve van az embernek felvenni.
Étkezés: ajajaj… Jártunk Pesten a Qatar gasztronómiai bemutatóján, készültem nagyon, mi vár a fellegek között, nem felejtve, hogy a turista osztály azért mégsem a világ közepe. Először is, menülap hiányában a szokásos csirke vagy xy kérdés. A Katalán módra sült csirke paradicsomos szószt kínál, de finoman szólva is csak az átlagot nyújtja. A péksütemény nagyon friss, a csokitorta krémes és még egy Mars szelet is zárja a menüt. Vegyes a tapasztalat. Azt viszont a fotón is látni, hogy a főétel tálja keskeny, az átlagnál kisebb, és egy délben induló, este érkező középhosszú útnál ez nagyon kevés étkezés - én még soha nem készülődtem ilyen éhesen leszálláshoz, mint ezúttal.
Fém evőeszközök!!! Nálam ez pluszpont :)
Dizájnban talán a legjobbak
Érkezés 19.12 perckor, jóval a tervezett előtt, mert a Qatarnál mindig ráhagynak fél-egy órát a menetrendben.
Tehát Doha, Hamad nemzetközi repülőtér. Mivel csak éjszaka, több mint 6 óra várakozás után indulok tovább, íme az önerőből gyűjtött tapasztalatok, címszavakban:
- az ingyenes korlátlan wifi igen örvendetes, a tapasztalatban azonban vagy működik, vagy nem
- az internetsarkok példásak, a gond, hogy 10-ből csak egy vagy két gép funkcionál
- a vásárlási lehetőségek brutálisak, tényleg rengeteg a bolt, éjjel-nappal várják a látogatókat, hiszen sokszor hajnalban van itt fő tranzitforgalom; az áraktól ellenben nem estem hasra
- a családi játszósarkok, a tv fülkék is nagyon vonzóak, kár, hogy mindenütt átutazók alszanak benne
- óriásiak a terek, a fényviszonyok különlegesek, élmény építészeti szempontból a repülőtér
- a személyzet a kiemelt pozíciókban helyiekből, egyébként nagyrészt filippínókból és indiai, pakisztáni vendégmunkásokból áll… akik aztán egész furcsa módon értelmezik olykor pl. a tömegirányítás fogalmát…
- az éttermek egész elfogadható áron teszik lehetővé az étkezést
- ingyenes rest room-ok állnak rendelkezésre, elég sok van belőlük - van férfi, női illetve koedukált is. A légkondi ugyanakkor fagyasztó üzemmódban működik, vigyenek magukkal melegebb ruhát!
Fények, ívek, méretek – maradandó élmény
DOHA-GUANGZHOU (B777, 01.50 – 13.50)
Ezt a szakaszt B777-300-as géptípussal repüli a cég, ami hosszabb, tehát több utast tud szállítani, mint a 200-as ER változat - utóbbit olyan extrém hosszú szakaszokra (ER = extended range) tartogatják, mint a tervezett Doha-Auckland járat, a világ leghosszabb repülőútja, 18 és fél órás menetidővel.
Rögtön egy nem mellékes adalék, amire a Qatar büszke lehet: ezt a járatot 3-3-3-as üléskiosztással repüli, nem csábult még el teljesen a nagyobb haszon reményében olyan vadhajtások felé, mint a konkurensek 3-4-3-as elrendezése!
A gép percre pontosan gördül ki, ám olyan forgalom van hajnalban, hogy 35 percig taxizik és sorban áll, ezt később nem is tudja ledolgozni. Az út maga 6230 km, ez 7 órát emészt fel.
A gyűjtőjárattal szemben ez a gép tele van. A sztyuárdeszek között a máshol megszokottnál több az afrikai és a filippínó - holott olvasztótégely Katar is és nagyrészt vendégmunkásokra támaszkodik, mégsem érződik annyira multikulturálisnak, mint az Emirates.
Az hamar kiderül, hogy az első járat minimál érkezése és a hosszú várakozás miatt fontos volt az étkezés, mert itt csak felszállás után 2 órával, hajnali 4 előtt egy kevéssel érkezik az ennivaló, ami azért rossz időzítés, mert ekkorra merült mindenki álomba. A reggeli pedig leszállás előtt fél órával érkezik. Sajnos egyik étkezésről sem marad semmi emlékezetes. Ezen a ponton már kijelenthető, hogy ízek terén kifejezetten csalódás az utazás, a chilis csirke csak csípősségével véteti észre magát, az omlett és a nyákos állagú zsemle komoly visszalépés még a pesti járat után is. Ugyanakkor a borkínálat remek, nagyon ízletes mind a Sauvignon blanc, mind a Chardonnay, viszont szobameleg, ami erősen levon az értékéből. Megint egy apróság, ami egyáltalán nem 5 csillagos adalék.
A székek érdekes módon nem érződnek tágasabbnak az A320-ason tapasztaltnál. Longleg ülést kértem, hogy erről is írni tudjak, és egyértelműen jobb a helyzet, mint a China Airlinesnál vagy a British-nél, az ajtó kitüremkedése távolabb esik, nem akadályozza a kényelmes elhelyezkedést. Ellenben, az ablak–élményről le kell mondani… (Pesten becsekkolásnál ezt ablakülésként kaptam, de hát a pesti járatkezelők nem ismerik személyesen ezt a járattípust, így nem is tudhatják, valóban mi a helyzet).
Ez jó hely, bár a kilátásról le kell mondani
Nyomorgás ellen megoldás
Egy pillantás a business szekcióba
GUANGZHOU-DOHA (B777, 01.05 – 05.35)
A korábbi járatból kiindulva hazafelé újabb zsúfolt repülésre számítottam, de meglepetésre épp csak fél házzal indult ez a red-eye járat – így nevezik azokat a repüléseket, amelyek éjszaka zajlanak. És bizony, ez esetben az éjszakát követve haladunk, így a 9 órás menet végig sötétben zajlik (a 900 km/h-s sebességet az ellen-áramlat valójában 800km/h-ra lassítja, ezért hosszabb a kelet-nyugat irányú repülés).
Ez sokkal fárasztóbb, mint napfény mellett utazni, legyen is bárhogy beállítva a biológiai óránk – tehát főnyeremény, hogy 3 ülés is jut az emberre és komfortosan el lehet terpeszkedni egy pihentető utazáshoz.
Igaz, szardínia, de annak jó
Ülést ezúttal a sorok sűrűjében kérek, hogy ellenőrizzem, lábnak pár centivel több hely jut, mint más 777-eseken. Szélességben nem érződik a nyert tér.
Közben persze lehet játszogatni a fedélzeti szórakoztató szolgáltatásokkal, ami meglep, hogy nincs live tv, farokkamera vagy bármi olyan közvetítés, ami meglehetősen sok gépen már az adás részét képezi, ellenben van egy szoftver, ami a pilóta szemszögéből rajzolja fel a tudnivalókat.
Jópofa játék
A vacsora során a saláta öntet kölcsönzi a legmarkánsabb ízt, a narancsos csirke érdekes mézes hatást kelt, de elég visszafogott produkció, az édességnek pedig egyenesen semmi íze.
És nem jön az az igazi ízbomba…
Megpróbálkozom azzal, amivel már a korábbi repülések alkalmával is – jelzem, hogy írom ezt a beszámolót és örülnék, ha a másik fogást is megkóstolhatnám, a kevés utas miatt ez nem okozhat gondot – ígéretet is kapok rá, ami ígéret is marad, ugyanúgy, mint az idefele tartó járaton – többet nem hallok a légikísérőkről, ennyiben kimerült a segítség, a halat nem hozzák kóstolónak.
Reggelinél három menü közül lehet választani, ezúttal a palacsinta mellett döntök, de erről sem tudok semmi különlegeset írni, nem olyan, amit ne tudna bármelyikünk egy pillanat alatt összedobni…
Egy kis változatosság
A filmmenüben van miből válogatni, ha csak a dráma kategóriát vesszük, 77 darab klasszikus nézhető vissza, köztük olyanok, mint a Holt költők társasága vagy a Moulin Rouge. Az érintőképernyővel itt is komoly gondok vannak, néha csak huszadik próbálkozásra működik – vagy a médiabox lassú, vagy a panelek nem bírják a gyűrődést.
A Szent Korán és az Út a Pokolba – érdekes végletek
Ami az útból emlékezetes marad, az arab kapitány pehelykönnyű landolása, amihez foghatót még életemben nem éltem meg, hajszálnyit sem érzékelhető, mikor ér földet a gép.
Hajnali fények Dohában
DOHA-BUDAPEST (A320, 07.30 – 11.15)
Az előző járatok során az az érzés alakult ki bennem, hogy a Qatar személyzetében nincs meg az a törődés, amely a közelmúltban vizsgált társaságoknál. Ez nem mondható el az utolsó repülésről. Csontra tele a budapesti járat, ami nem akármilyen terhet ró a személyzetre, nem beszélve arról, hogy egyetlen magyar ajkú légikísérő hölgy van a gépen, és természetesen minden magyar utas őt keresi - le a kalappal a türelme és kedvessége előtt!
Regulár üléssor – ez már korán sem olyan komfortos
A reggeli ugyanaz, mint korábban, ugyanúgy teljesen átlagos ízzel és illattal, plusznak az számít, hogy leszállás előtt még egy szendvicset is felszolgálnak, ez jelent többletet a kiúthoz képest.
Búcsúfogás
Így viszont, hogy tele a gép, érződik igazan kicsinek 5 órás útra, a vécénél például komoly sorban állás alakul ki, ami a sztyuárdeszek mozgását is erősen ellehetetleníti - egyszerűen nem méltó egy vezető légitársasághoz.
Igen látványos felszállás
Összegzés:
ha csak egyszer repültünk volna, élne bennünk a gyanúper, hogy mellényúltunk – de a kantoni túrával párhuzamosan egy denpasari (Bali) Qatar repülést is kipróbáltunk és betűről betűre hasonló tapasztalataink voltak. Míg a China Airlines-nál kicsit féltünk előzetesen, majd kellemes meglepődtünk, itt minden fordítva sült el – nagy várakozással mentünk bele életünk 5-csillagos utazásába és nem azt kaptuk, amire számítottunk. Fontos elemek és jó döntések (új gépek, kevesebb ülés, szép repülőtér, pontos járatok) mellett rengeteg értetlenség és apró kellemetlenség éri az utast, egész egyszerűen disszonáns, ami a reklámból és a díjözönből érkezik illetve amit a valóság kínál. Kár érte.
A320 – BUD-DOH
Komfort: 10/10
Szórakoztatás: 7/10
Étkezés: 5/10
Személyzet: 8/10
Pontosság: 10/10
Árérték: 7/10
B777 – DOH-CAN
Komfort: 8/10
Szórakoztatás: 8/10
Étkezés: 5/10
Személyzet: 7/10
Pontosság: 9/10
Árérték: 7/10
B777 – CAN-DOH
Komfort: 8/10
Szórakoztatás: 8/10
Étkezés: 6/10
Személyzet: 5/10
Pontosság: 10/10
Árérték: 7/10
A320 – DOH-BUD
Komfort: 6/10
Szórakoztatás: 7/10
Étkezés: 6/10
Személyzet: 10/10
Pontosság: 10/10
Árérték: 8/10
Összeredmény:
Qatar Airways Longhaul Turista osztály: 7,25
Qatar Airways Shorthaul Turista osztály: 7,6
